Röpke 10 perc séta után a sohasem apró csomagjaimmal nekiálltam stoppolni. Mindössze 20 perc álldogálás után tört rám a felismerés, hogy itt senki nem fog felvenni, túl gyorsan mennek az autók...
JÓ TANÁCS STOPPOSOKNAK: Ha olyan helyen állsz ahol ezerrel húznak el melletted az autók, senki nem fog felvenni, olyan helyre érdemes állni ahol kötelezve vannak az 50 körüli sebességre vagy épp körforgalom, piros lámpa és hasonló finomságok miatt korlátozva van az autós.
Így tehát megkerestem a Jó Tanács kondícióinak megfelelő helyet, majd 3 perccel később fel is vett egy fogorvos hölgy, aki Pécsen túl vitt picivel.
Ezután egy olyan 50-es pár (mint utólag kiderült csak utazótársak) vett fel transporter járművükkel, ami egészen Dunaföldvárig repített. A hölgy pedagógusként sofőr társa pedig gázszerelőként tevékenykedik a mindennapokban. Szépen fokozatosan kezdett az állam leesni helyéről mikor az úriember felsorolta mind a 7 végzettségét és hogy mikor mit végzett el, hol tanított, miket csinált. Többek között az állateledelt gyártó Pedigree cégnek szerelt hűtő berendezést ami nem egy óriási dolog de azért erre azt mondtam :
"Nem is olyan rossz... ".
Az itt látható kép Dunaföldvárra érkezésem felhőtlenségét idézi, mikor úgy véltem nagyon király vagyok eddigi stoppolási teljesítményemmel, ekkor még nem sejtettem hogy itt 1ó 40p-et fogok várakozni.
Hozzáteszem az út különlegességéhez tartozik, hogy nem az M6-oson hanem a sima 6-oson jöttem amin a haladás természetesen lassabb, ugyanakkor azért esett a választásom a 6-os útra, mivel vasárnap volt és az M6-os egyébként is kihalt pláne vasárnap.
Az idő múlásával az időjárás is és kedvem is egyenesen arányosan romlott, igaz egy helyi srác jófejségből elvitt a benzinkútról 15 perc várakozás után , egy kereszteződéshez, hátha onnan jobban elvisznek, de sajnos senkinek nem kellettem.
Próbáltam előrébb, hátrébb, innen onnan amonnan, a szél pedig egyre erősebben fújt, a póló+ingemre felvettem még egy polár pulcsit is, úgy épp elviselhető volt az időjárás a csúnya sötétkék felhők pedig csak közeledtek és közeledtek.
No ekkor döntöttem úgy hogy bevetem a "nincs mit vesztenem" figurát és a piros lámpánál álló autókat kezdtem el kérdezgetni.Ezt a trükköt csak legrosszabb esetekben szoktam bevetni. Elsőre még egy kopogás utáni ablak lehúzásra se méltattak, ami azért nem a legjobban eső érzések közé sorolható valljuk be. Miután újra összeszedtem bátorságom, második alkalommal sikerült egy olyan stoppot fognom, ami egészen a lágymányosi hídig hozott.
Egy 40-es férfi és kislánya hoztak Budapestre. Az út kétharmadában lehetőségem nyílt megismerkedni Justin Bieber fantasztikus muzsikájával. Eddig nem tudtam mi ez csak azt, hogy sokan nem szeretik, most már kapiskálom, dehogy a leányzó mivel szedte rá édesapját, hogy ezt hallgassuk az út kétharmadában, azt máig homály fedi.
Íme a statisztikai adatok:
Út hossz kiállástól : 5 óra 35 perc
Stoppolt autók száma: 4
Úthossz : 232km
Konklúzió : Nem a leggyorsabb stoppjaim közé tartozik, de végeredményben nem rossz,a terep azért még új volt, az időjárás csöppet megijesztett.
Térkép:
Nagyobb térképre váltás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése